Bűz van, orrfacsaró

A színészeink a focistáinkkal egy súlycsoport. Idehaza sztárok, a határunkon kívül meg körberöhögik őket. Ehhez képest minden szar TV műsorban ezek a semmirekellő pojácák vigyorognak vissza. Erős szó a semmirekellő? Miért, mit adtak ezek az embereknek? Hogy a GDP-t nem pörgették, az biztos. Szórákozást?

Itt van példának okáért ez a plakát. Talán Michelle Wild - akinek a titulusához nem mertek semmit írni - az, aki versenyhelyzetben küzdötte fel magát. A többiek csak vakok közt félszeműek.

Nincs igazam? A Heti hetesben kik vannak? Tele van mérnökkel, gyakorló tanárral vagy orvossal? Vacsora csata meg a többi főzőcskés szirszar? Tele van értékes emberrel, akik a közös gondokból, feladatokból kiveszik a részüket? Fenét. Nagyon idegesítő, hogy azokkal az emberekkel nem találkozni a tömegmédiában, akik értéket képviselnek. Kedves színészek, színművészek, tingli-tangli zenészek: menjetek a picsába!

Figyelem, a cikk provokatív. Bár nem élek ilyen faluban, gyerekkorom szinte minden hétvégéjét nagymamám tanyáján töltöttem, ahol áram volt, de fúrt kút vagy angol wc nem. Örömmel venném, ha olyanok is hozzászólnának, akiknek mélyebb tapasztalataik is vannak az ökofalvakról.

Egyre többet hallani arról, hogy paradigmaváltás lesz, vége a világnak. Láttam pár egy elég megkapó videót arról, hogy emberek kiköltöznek elhagyatott falvakba és újra benépesítik azt.

A kép elég idilli. Erdő közepén kis vert falú, vályogtégla ház, oldalában disznók rögönek, gúnárok gágognak, hátuljában veteményes, oldalánál alma, körte, szilva lugas, szelídgesztenyés. Belépsz, lerúgod a bakancsodat, leheveredsz az asszony mellé, a kályha tövében levő ágyra. Eddig minden habos és krémes.

Aztán jön a hajnal, kurva hideg van. Szén az ugye nincs, mert öko vagy, a fa meg elég hamar elég, a napkollektor most inkább viszi a hőt mint hozza, a szélkeréktől meg most ennyi tellett. Feléleszted a tűzet, felveszed a nadrágodat, kimész még fáért a fészerbe, mert elfogyott. Mondom hajnal van november végén. A zseblámpát már megint benn felejtetted, közvilágítás meg ugye nincs. A zseblámpáért visszafelé jövet belelépsz egy nagy pocsolyába, hogy mert te igazi ökoarc vagy, nem téglázunk, mert az nem bomlik, nagy az ökoujjlenyomata, vagy mi. Na jó, zseblámpád sincs, mert az akku ott is hazavágja a környezetet. Jó lenne a gyertya is, ha az a kurva szél nem fújná el. Marad a fáklya.

Miután elindultál kifele, rájössz, hogy sárgadobós-kábelfektetős kombónak is eljött az ideje. Kimész hát a telek vége felé levő kerti budihoz. A novemberi enyhe fagytól kissé odadermed a segged a budi karimájához. A budi környékén nádas van, egy komplett kis létközösség épül a családi fekáliára, amely szépen átlátszóvá alakítja a barnát. Kell is, mert fúrt kutad van, ha sok a feldolgozatlan szar, visszamegy a feladónak. Emiatt kell lemondanod a Vanish Oxy Action és a Persil erejéről. No nem baj, a wc papírból azért nem engedsz.

Mint ki jól végezte dolgát, battyogsz vissza, de Rozál a tehén már jelez, hogy fejni kéne, Dezső és népes családja is döngeti már a disznóól ajtaját moslékért. - Eh faszom, ez újabb 40 perces kör lesz - gondolod. Na nekilendülsz fejni, utána lerendezed disznóékat. A sajtárból megy a tej kannába, Riska a tegnapival leadott megint 22 litert. Pattanás a biciklire és irány át Lajosékhoz, sajtkészítőhöz. Nincsenek messze, csak az a rohadt földút ne lenne ilyen sáros. Szóval tolod odébb a bringát. Fél 7 van, mire visszaérsz.

Reggelizik a család, utána a gyerekek indulnak iskolába. Nincs messze a szomszéd falu, 12 km, most Laciék a sorosak a faluban, körforgásban 2-3 autó indul minden nap az iskolába. Hol az egyik szülő viszi a gyerkőcöket, hol a másik. Szerencse, hogy stramm kölkök, mert a legközelebbi ügyelet benn van Pécsett, az röpke másfél órás út ebben a vackak időben. Itt ugye nincs orvos, sem mentő. Ha valakit itt ér az infarktus, annak lehet harangozni. Szerencsére papotok az van.

A reggeli egyébként felséges. Tea mézzel, sonka házi kenyérrel, tormával, de van még egy kis kolbász is. A gyerekeknek szilvalekváros kenyér, és almalekváros ebédre, kell az energia a fiataloknak.

Mivel tél van, túl sok teendő nincs. A program délelőttönként többnyire döngetés az asszonnyal, délután pedig szöszmötölsz a fészerben. Kellene egy nagyobb pajta, hogy tudjál kecskéket, juhokat és nyulat is tartani. A finom angora- és birkaszőrből remek ruhákat lehetne készíteni. Szerencsére erre nem markol rá az APEH, egyrészt mivel nincs aszfaltos út a faluba, sem tábla, ezért nehezen találnak ide, ha meg ide is találnak, Pista és Zsivány a két kuvasz gondoskodik arról, hogy anélkül is meg tudják írni a jegyzőkönyvet, hogy egy szót is váltanátok. Kis halaknál amúgy sincs nagy fogás.

Pénzre viszont eme pottyantós paradicsomban is szükséged van. Fizetsz egy minimális TB-t (Azt is minek? Az olvasószemüvegedet és a fogorvost sem fizetik. A fogorvosról jut eszedbe, de kegyetlen volt levezetni a másfél órás utat Pécsig, amikor szétrepedt a forró teától a bal felső örlőd!). Szóval TB-re kell költened, de nem lesz nyugdíjad. A gyerekek is nyaggatnak, hogy kellene Internet a házi feladat elkészítéséhez, mert nem akarnak estig a könyvtárban ülni. Ez utóbbi komoly dió, áram még van a portádon, de a Net az cinkes, GPRS is csak szigorúan jó időben érhető el. Lassan elkezd az egyik csajozni, a másik udvarlókat fogadni, muszáj lesz venni 1-2 jobb göncöt nekik, aztán amikor elérik a 14-et, mehetnek be a városba kollégiumba. De a terv már kész, 3 juhval, 10 nyúllal és 2 tehénnel, nomeg a gyümölcsössel simán keresel annyit, hogy ezt fedezni tudd.

Ennyit mindenképpen megér, hogy ne kelljen a wécében hallanod, ahogy a felső szomszéd éppen a fejedre szarik, ne érezd a kutyahúgy lépten-nyomon megcsapó bűzét, hogy ne kelljen válaszolni az egykori kollégáidnak, hogy láttad-e a Maunikasót. No és persze nincs anyós. Csak csend, a kályha ropogása, a tücsök ciripelése.

Hogy érzed, Neked van méltóságod?  Tótavé legújabb böfögése után Molnár Oszkárnak van-e? Most mindegy, hogy rasszista-fasiszta-antiszemita-náczi-közszereplő-barom-e Molnár Oszkár, vajon milyen következmények mellett lehet valakit manapság nyilvánosan becsmérelni, pocskondiázni?

Régen ez meg volt oldva. Az emberek különös figyelmet fordítottak harci készségeik fejlesztésére. Birkózni tanultak, kardvívást gyakoroltak, célba lőttek... nem véletlenül. Voltak háborúk, de ennek a hétköznapi életben is szerepet játszott. Súlyt adott a szónak, mivel - bár komoly bűntetés terhe mellett - de nemes egyszerűséggel adhattad a beleit ócsárlód kezébe, verhetted ájulásig vagy karcolhattad monogramod a homlokába. Sőt, ez kötelező is volt, különben színesíthetted Te és kedves családod a társadalmilag kirekesztettek nem túl népes táborát.

Vannak olyan személy elleni bűncselekmények (ilyen számomra a nyílvános megszégyenítés kísérlete is), amelyeket a jog nem ismer. Na jó, több éves, milliós költségű perek után kiraknak egy újsághírdetést, amiben a főfallosz bocsánatot kér. Azonban ez elég? Van olyan ereje egy 10 másodperces helyreigazításnak, ha két évvel ezelőtt valakit fél órán át pocskondiáztak, meggyanúsítottak és ez már köztudatba ivódott? Lehet ezt pénzzel és egy ilyen helyreigazítással jóvá tenni?

Majd mások jogot szolgáltatnak, majd mások megvédenek, majd mások kitalálják, hogy lesz nekem jó. „Lószat, mama!” Nem érzem, hogy a méltósághoz való jogom megmarad addig, amíg nem intézhetem magam a jogilag nehezen behatárolható eseteket, nem érzem azt, hogy másnak kellene a becsületemet megvédeni. Jó volna, ha nem lenne annyi kákabélű csepűrágó, mint Tótavé, meg jópár fórumos troll, szájaló nő, aki baromi nagypofájú tud lenni, mert nem szemtől szembe beszél, és Tótavé esetén tudvalevő, hogy ha meg lenne legyintve az arca, akkor leperelné az emberről a gatyát is.

Úgy érzem, ez a puhapöcsű „civilizáltság” elvette a lehetőséget, hogy méltóságban éljek. Szívesebben élnék egy olyan világban, ahol akit megsértettek nyilvánosan kihívhatná a becsmérlőt egy pusztakezes tusára, amely feladásig tart.

Kedves mindenki!

Ez a blog egy szabadszájú hangos gondolkodás, rock zenéről, politikáról, a magyar társadalomról.

Akartam lenni mozdonyvezető, kukásautósofőr, majd kicsit később jazz zenész. Később komolyodtam, és lettem gazdaságtörténész. Túl sokat nem dolgoztam a „szakmában”, jelenleg egy külföldi tulajdonú (mi más lenne?) havilap zenei rovatát szerkesztem.

Többet nem írok magamról, ha olvasod a bejegyzéseimet rájössz, hogy milyen zenét kedvelek, kinek szúrkolok és illatosat szellentek-e.